Molnár Ferenc

A doktor úr

– vígjáték
Puzsér Koltai Róbert
Dr. Sárkány Pecsenyiczki Balázs / Fila Balázs
Sárkányné Gyebnár Csekka
Csató Czvetkó Sándor
Marosiné Maronka Csilla
Cseresnyés Makrai Pál / Széplaky Géza
Lenke Placskó Emese
Bertalan Lipták Péter
Rendőr I. Oroszi Tamás
Rendőr II. Kozel Dániel
Szobalány Karaivanov Lilla
Jelmez Tercs Vera
Díszlet Asztalos Adrien
Rendezte Galambos Zoltán és Koltai Róbert

A betörő: „Csak azért mondom, mert engem hiába üt pofon, én nem párbajozom. Maga mindennek az oka! Az alkalom szüli a tolvajt! És ön szülte az alkalmat. Ön ennek a betörésnek a nagypapája!”

A nagyszerű védőügyvéd: „Még néhány ily betöréses lopás, és én vagyok Magyarország legnépszerűbb védőügyvédje. Virágot vesz elő. Ezt egy hölgy dobta felém. A diákok meg akartak éljenezni! Egy öreg nő a keblemre akart borulni. Kifogják a lovakat a kocsiból, kifogják a benzint az automobilból, ha nem jöttem volna gyalog.”

A flörtölő feleség: „És ha valaha mégis hűtlen lennék az uramhoz, kíváncsiságból tenném. Az érdekes lehet.”

És a csábító: „Minden valamirevaló, csak egy kicsit finomabb idegzetű hölgy egyszer életében kíváncsi. Mondhatom, életemben már több kíváncsiságot elégítettem ki…”

A kishúg: „De ha megtudják, hogy Bertalannal itt találkoztam, végem van! Én egy züllött nő vagyok!”

A kishúgba szerelmes ügyvédtanonc: „Te, én jogász vagyok, én tanultam büntetőjogot és tudom, mi a bűn! Lopni, csalni, sikkasztani, az bűn. Egy lánnyal csókolózni, az nem bűn.”

Az idős nevelőnő: „Én, kérem, a kötelességemet teljesítem, felügyelek, mikor vizsgára készíti elő Lenke kisasszonyt, ő pedig, kérem, ki sem merem mondani… szóval, én egy percig sem maradok ebben a házban, utóvégre a szegény ember se kutya.”